Elnök

Elérhetőség: gyori.tessza (kukac) kutdiak (pont) hu

2004. május 20-án született Pécsett, egy baranyai kisvárosban lakik. Idén érettségizett a Kaposvári Munkácsy Mihály Gimnáziumban. Itt találkozott a kutatással és későbbi mentoraival, akik megmutatták neki a kutatás szépségét.
Szabadidejében szeret új dolgokat megismerni, szívesen játszik kutyájával, akivel jó kapcsolatot ápol.
A kutatással 2017-ben ismerkedett meg, mikor még hetedikes volt. A fiatalok hozzáállását vizsgálta a fogyatékkal élő emberekhez. Ezzel a kutatásával az iskola által szervezett versenyen vett részt, 1. helyezést ért el.
2018-ban kicsit más megközelítésből, de folytatta előző kutatását a saját iskolájában. Az iskolai versenyen kívül részt vett a Kaposvári Egyetem által szervezett IV. Dunántúli Mandulafa versenyen, ahol a szekciójában 1. helyezést ért el.
A mozgalommal 2019 tavaszán találkozott és részt vett az esszépályázaton a Fiatalok hozzáállása a fogyatékos emberekhez – Attitűd-vizsgálat című munkájával, ahol különdíjas lett.
2020-ban már a TUDOK-on is részt vett a Mi csal mosolyt az arcodra? – Felmérés a fiatalok boldogságáról című kutatásával, ahol első díjas lett. Emellett továbbra is indult az esszéversenyen, az iskolai TDK-n és a Dunántúli Mandulafa Konferencián is.
Az egyik legizgalmasabb dolog mégis az volt számára, hogy részt vehetett a 35. Országos Tudományos Diákköri Konferencián, ahol különdíjas lett a Szociálpszichológia II. szekcióban.
Mindig érdeklődött az orvostudományok iránt a pszichológia mellett, így elkészült a D-Dimer prognosztikus szerepe a COVID-19 fertőzés során című vizsgálatával. Az eddig említett összes versenyen részt vett. Ezek mellett még a Tudományos Poszterversenyen is megmérettette magát.

Hihetetlen érzés egy ilyen mozgalom tagjának lenni, ennyi hozzám hasonló és mégis teljesen más embert megismerni. Amikor kutatni kezdtem álmomban sem gondoltam, hogy egy ilyennek részese lehetek. Nagyon sok barátság születik a versenyek során és a káptalanfüredi Országos Diákkonferencián. Sok dolgot tanultam a társaimtól, mikor az előadásaikat hallgattam vagy csak random egy ebédnél egymás mellé ültünk és beszélgetni kezdtünk a témáinkról. Én itt megtaláltam a helyem.