Sipőcz Brigitta, aki az első Pro Scientia Junior díjasunk, az egyik általa felfedezett aszteroidát Jókai Mórról nevezte el.

A Szegedi Tudományegyetem és az MTA Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézete összefogásával 1997-ben indított kisbolygó-megfigyelési program részeként számos kisbolygót fedeztek fel és neveztek már el.

A szegedi program részeként megtalált aszteroidák a Marson túl, de a Jupiteren innen keringenek, nagyjából 300-400 millió kilométeres távolságra a Naptól. A „magyar” aszteroidák zömmel egy-két kilométer átmérőjű szikladarabok, néhány 6-8 kilométeres. Az ennél nagyobb méretű kisbolygókat már felfedezték.

A Konkoly Obszervatórium piszkés-tetői állomásának 60 cm-es Schmidt-távcsövével találták a szegedi egyetem kutatói és hallgatói a kisbolygókat. Sárneczky Krisztián és Kiss László 1999-ben észlelte azt a 2-3 km-es égitestet, amelyet Wonaszek Antal (1871–1902) csillagászról nevezték el, aki 1897-től haláláig a Kiskartali Csillagvizsgáló igazgatója volt. Az előbb említett két csillagász észlelte azt a 7-8 km átmérőjű sziklát, amelyet az Egri Csillagásztorony régies nevének nyomán Specula névre kereszteltek. Egy apró, 1-2 km átmérőjű égitestet – ezt Sárneczky Krisztián fedezte fel – Arany Jánosról nevezték el.

Sárneczky Krisztián és Sipőcz Brigitta észlelte azt a 4-5 km-es kisbolygót, amely most már Jókai Mór nevét viseli. Nem véletlenül, hiszen a kiváló írónak volt egy 8 cm-es távcsöve, mellyel rendszeresen kémlelte a csillagokat. Az előbbi két csillagász egy hasonló méretű kisbolygót Tittel Pál csillagász, római katolikus papról, az Egri Érseki Csillagvizsgáló, majd a Gellérthegyi Csillagvizsgáló igazgatójáról nevezett el. Tittel fiatalkorában Gauss tanítványaként kisbolygók pályaszámításával is foglalkozott. Ő volt az első matematikus, akit a Magyar Tudományos Akadémia a tagjai közé választott (1830). A két csillagász Ganz Ábrahámról is megemlékezett – ezt a nevet egy alig két kilométeres szikla viseli.

Forrás: NépszabadságOnline